Felnevettem. Valójában sosem gondoltam bele, hogy farkasok valaha is léteznének, de sejtettem, hogy valahol, a messzi távolban lehetnek ilyen népcsoport-szerűségek. Mikor azonban ezt felemlegette, jót nevettem, és vállára dőltem. Sokáig tartogattam magamban a kérdést, nem akartam tolakodónak tűnni, hogy megkérdezzem bőre melegségének valódi okát, hisz eddig sosem beszéltünk róla komolyan, mindig csak viccelődtem vele. Látszólag örült annak, hogy hozzá bújok – a hideg szélben különösen jól jött Jacob! -, hiszen szélesen elmosolyodott.
- Jake – szólaltam meg egészen halkan -, ne nézz teljesen őrültnek, de hogy van az, hogy olyan meleg vagy, mint egy radiátor, és sosem fázol?


tovább olvasok

Eszeveszett tempóval rontottam be a házba, és a fürdőszobáig meg sem álltam. Mindent lekapkodtam magamról, és fel sem kötve a hajamat, beléptem a zuhany alá. Gyorsan megmosakodtam mindenütt, eltüntettem magamról a nyirkos izzadságot. Siettem, ahogy csak tudtam. Mikor kész lettem, a hajamat se szárítottam meg, csak a szobámba szaladtam, és kerestem magamnak egy normális ruhát. Lila, kivágott felső, és fekete farmer. Tudtam, hogy valószínűleg fázni fogok, de ez engem már nem érdekelt.

Két copfba fogtam a hajamat, hogy ne érjen olyan sok helyen hozzá a hátamhoz. Nem kétséges, hogy ez is rátesz egy lapáttal a megfázásom eshetőségére, de már oly mindegy. Nem akartam normális életet élni Jacob nélkül. Egyszerűen nem volt értelme. Számomra.

tovább olvasok

- Jacob! - hallottam egy hangot, amire felriadtam, és kissé felemeltem a fejem az ágyról. Épp most rontott be a szobába Sam. Oldalra pillantottam, és láttam, hogy Jake is ébredezik mellettem.
- Aludj még – szólt, majd rám terítette a takarót és elhagyták a szobát Sammel együtt.
Az órára pillantottam, ami fél nyolcat mutatott, tehát nem aludtam sokat, mégis, kipihentebbnek éreztem magam, ugyanis az elmúlt órák teljesen álomtalanul zajlottak. Úgy érzem, valahogy köze van Jacobhoz... valahogy vele mindig is jobban éreztem magam, mint bárki mással. Furcsa hatással volt rám, például mikor a motorokat szereltük, szinte egyszer sem jutott eszembe Edward, ám amint újra távol volt tőlem, ugyanolyan depis lettem, mint voltam.


tovább olvasok

Nem telt bele pár percbe, már meg is találtam. Egy hatalmas medve fölé görnyedt, így szívva ki az állat utolsó csepp vérét. Megkönnyebbülés volt számomra, hogy tudtam, biztonságban van, de ahogy a tölgyfa árnyékába értem, Nessie felemelte a fejét és elfordult. Nem értem, mióta szégyelli ő az evést előttem? Nem akartam még kínosabb helyzetbe hozni, így én is elindultam zsákmányért. Hagytam, hogy a farkas ösztönöm kerekedjen felül, s mire feleszméltem, már egy hím szarvas cafatait láttam magam előtt. Mégsem éreztem a várt teltség érzetet, helyette valami furcsa érzés vette át a helyét. A fejem szédelgett, a gyomrom meg rendetlenkedett, de megláttam Nessie-t felém közeledni, és egyből a lényéből áradó gyönyörnek tudtam be.

tovább olvasok

Lerohantam a fiúk elé. Mikor nyílt az ajtó, már mondtam is.
- Apa, beszélnünk kell!
- Rendben – vonta fel a szemöldökét kételkedve.
- Michael, kérlek - néztem az öcsémre jelentősségteljesen. Vette a lapot, és felment az emeletre. Apát kikísértem a konyhába és leültettem az asztalhoz. Vele szemben foglaltam helyet.
- Hm. Ez nem lesz kellemes, van egy olyan érzésem – fintorgott.
- Hát… Ahogy vesszük. Apa, azt hiszem, bevésődtem – tértem rögtön a lényegre.
- Gondoltam - motyogta. - Vártam, mikor lesz valamelyikőtökből vérfarkas. - suttogta. - De hogy pont te? Azt hittem, Michael lesz az.
- Apa! Nem érdekel! Csak azt magyarázd meg, hogy hogy lehetek farkas, ha semmi jele nincs, csak ez a nyamvadt bevésődés! – ugrottam fel.
- Anna nyugodj meg! – emelte fel a kezét. – Először is. Kibe vésődtél be? – fúrta belém fekete szemeit. Elpirultam.


tovább olvasok