Richard Wilkins köszönti Kristen-t és Taylor-t, ahogy a színpadra lépnek, a rajongók pedig sikításban törnek ki. Richard túlkiabálva a fanokat kérdezi meg tőlük, hogy vannak. Kristen a szájához emeli a kezét és nevetve visszakiabálja, hogy „Nagyon jól!”.

Élvezitek Ausztráliát?
KS: „Persze!”
TL: „Nagyszerűen érezzük magunkat.”

Arról kérdezik őket, hogy mit csináltak mióta az országban vannak:
TL: „Nos, tegnap egy kicsit kikapcsolódtunk. Nagyon jól szórakoztunk. Foghattunk kis kengurukat, koalákat és bébi dingókat…”
KS: „A dingók nagyon aranyosak voltak, már-már meg akartad őket dögönyözni!” *nevet a közönség*

Valaha is gondolták volna, hogy a Twilight ilyen sikeressé válik?
TL: „Abszolút nem. Csak azt gondoltuk, hogy egy szokványos filmet forgatunk. Egy olyat, amit személyesen is nagyon szeretünk, és reméltük hogy mások is örömüket lelik benne. Ez bámulatos, megtiszteltetés ennek részese lenni.”

Mit várhatunk Jacob-tól ebben a részben?
TL: „Egy kicsit frusztrált ebben a részben.” *Kristen nevet*
Taylor leginkább ezt élvezte az Eclipse-ben, hogy ezt a frusztráltságot a képernyőn is visszaadja.

2009. november 9-én, hétfőn, este 7 körül történt, mikor is behajtott egy autó a hotel elé. (Délután 3 óta vártam ott). Mind úgy voltunk vele: „Ne sikítozzunk, ha látni akarjuk egyiküket is”. Ezért vártunk, hogy meglássuk ki van az autóban. Egy pillanattal később az emberek körülöttem azt kiáltották „Istenem! Istenem! Ez Taylor apja!” Az apukája odajött közvetlenül elénk és én őt figyeltem. Abban a pillanatban meghallottam, hogy az emberek azt mondogatják „Taylor! Taylor! Taylor!” Ott volt előttem és aláírást osztogatott.

Elkezdtük mondogatni a nevét, de senki sem sikítozott. Még mindig előttem állt, mikor Rob és Kristen megérkeztek és odajöttek hozzánk. […]

Kristen még mindig aláírást osztogatott és közös képeket csinált a rajongókkal, mikor Taylor (végre!) odajött hozzánk! Teljesen megkukultam, elszállt az összes angol tudásom. Autogramokat adott és csak néhány centire volt tőlem. A mellettem lévő embernek írt éppen alá, mikor a kezembe vettem az irányítást és azt mondtam neki „Üdv Párizsban” majd rám nézett, egyenesen a szemembe és azt mondta egy nagy mosoly kíséretében (tudjátok, azzal a mosollyal, amit annyira szeretünk) „Köszönöm”. Az egyik barátnőm rám nézett és azt mondta „Úristen! Rád mosolygott!” Majd odajött hozzám, én pedig remegtem és nem kértem meg, hogy írja alá a fotóimat (nem tudom miért, de megbénultam), viszont megmutattam neki a levelemet. Taylor megnézte, várt 2-3 másodpercet majd azt mondta „Köszönöm”, miközben mosolygott. (Biztos vagyok benne, hezitált, hogy elvegye-e, mert azt gondolta Robnak szól és mikor meglátta a nevét rajta, elvette…). Ezután ő és Kristen bementek a hotelbe.

A barátaim és én is folyamatosan azt hajtogattuk „Istenem, nem tudom elhinni!!!” Annyira boldogok voltunk. A színészek nagyon kedvesek voltak, még ha borzasztóan fáradtak is. De foglalkoztak velünk, mert csendben voltunk, nem volt semmiféle őrült fanatikusság, vagy hisztérikus rajongó dolog és azt hiszem ez volt az oka, hogy annyi időt szántak az aláírásokra.

Körülbelül este 10-11 felé Taylor az édesapjával elhagyta a hotelt, és mi voltunk az elsők, akikhez odajött. Azt mondta „Hölgyeim!”, aláírta a poszteremet és csinált velünk közös képet. Én meg „Köszönöm Taylor, annyira rendes vagy”, ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm srácok” majd adott aláírást másoknak is és beszállt egy autóba. […]

Aztán mind [Kristen, Rob és Chris Weitz is] elmentek egy étterembe, ezért mi is elmentünk kajálni, sajnos nem ugyanarra a helyre, majd visszamentünk a hotelhez. Éjfél körül Taylor és az édesapja visszajöttek. Mikor Taylor meglátott minket, felismert minket és egy nagy mosollyal felénk intett „Sziasztok!”. Mi meg „Szia Taylor!”. Taylor adott néhány aláírást és csinált képet az előttünk álló emberekkel. Mielőtt bement a hotelbe ránk nézett ugyanazzal a csodálatos mosollyal és intet nekünk.

Ez a mi gyönyörű történetünk erről az estéről. Taylor fáradt volt, de nagyon kedves, nagyon jól öltözött volt és annyira nagyszerű. És azt hiszem azért nem beszélgetett velünk, mert nem tud franciául. […]