Nagy elvárásokkal ültem be a moziba, annak ellenére is, hogy két napja a rajongók csalódottságát lehet olvasni mindenhol, valamint a nagyon erősen negatív kritikákat. Az IMDb 4,4-es átlaga se túl hízelgő. De miért ne ültem volna be reménykedve? Hiszen a New Moon a kedvencem a The Twilight Saga-ból és ez Taylor nagy esélye is volt, hogy megmutassa. Ő élt is vele, de a film sajnos nem.

Kezdeném ott, hogy már agyon hallgattam előzőleg a New Moon soundtracket és sok a kedvencem van róla. Néhány zenét jó helyre raktak, de a legtöbbet nem, valamint pont ott nem volt zene hangulatfokozónak, ahol kellett volna és ott volt, ahol nem lett volna rá szükség...

Egészen a szakításig semmit nem éreztem, semmit, sőt utána se nagyon, csak a Jacob-os jeleneteknél, mert azok a helyükön voltak. Jók voltak. Pedig akármennyire is Jacob párti vagyok, imádtam és teljesen átéltem az a részt a könyvben, mikor Edward elhagyja Bellát és Bella szenvedését a hasító fájdalom miatt a mellkasában. De itt? Nem éreztem semmit. Két jelenet tetszett, amikor az órán felszólítja a tanár Edwardot és ő kívülről idézi, amit kell, valamint amikor Bella csupa vér és Alice is kimegy, mert azt mondja nem bírja a vér szagát, és Edward is szenvedő arcot vág és utána kimegy. Ezek jók voltak. De hol van a kedvenc jelenetem, mikor Bella rájön, hogy nem a nagymamáját látja, hanem saját magát??? Semmit sem éreztem a jelenet közben. Semmit.

Ami nagyon elkeserített, hogy ahogy már valaki írta előttem, Jacob meztelen jelenetein ment a szövegelés, közben ez nem a meztelenkedésről akart volna szólni!? A hátam mögött ülő három tini p*csa (nem a korosztályt szeretném bántani), a film előtt még ki se tudta mondani Taylor nevét, de Jacob jelenetei közben olyan szövegeket vágtak be (mindjárt magamhoz nyúlok és hasonlók), hogy legszívesebben berohantam volna a filmbe és ráhúzok Taylorra valami pólót). Mert ő igenis nagyon jó volt a filmben, hozta amit kellett, megcsinálta!!! És büszke vagyok rá, mert nagyon jó színész lesz belőle, ha már nem az is...

A falkás jelenetek mind a helyükön voltak és szórakoztatóak voltak. Szerintem sokan szerették meg őket is Jacob karakterével együtt.

A kedvenc Jacobos jelenetem a mozis volt és mikor felugrik Bella ablakába és megöleli. Mint egy kis gyerek, úgy szorítja Bellát. Annyira élethű volt, hogy legszívesebben én is megöleltem volna, hogy nincs semmi baj Jake... A másik kedvencem az, ami a könyvben is az, amikor megérkezik Alice és ott van Jacob is és a híres telefonos jelenet persze...

Nálam a Volturi is helyén volt, főleg a végére jött át nagyon, aminek át kellett, mondjuk azt tudni kell, hogy engem a könyvbe is untatnak ezek a jelenetek, szóval nem voltak nagy elvárásaim.

A végén amit leművelt Bella Jacobbal az valami kegyetlen volt. Az utolsó mondat (ill. kérdés) pedig GÁZ volt. Azt hittem rosszul hallok. Ezt nem tudom hogy gondolta Chris Weitz, de nagyon elbaszta. És azt se értem, hogy Stephanie Meyer miért nem szólt ebbe bele, mert ha jól tudom neki volt egy szintig beleszólása...

Összességében nem tetszett a film, mert szinte semmit nem adott vissza abból, amiről a könyv szól. Azokról a mély érzelmekről, amiket sokan átéltünk már és ismerjük azt a mély fájdalmat, amit Bella átél. Minek kellett vizuálisan megjeleníteni Edwardot? Hiszen a könyv pont az ő hiányáról szól, hogy ő nincs, de Jake ott van! Robert Pattinson meg nem hozta sajnos azt a formát, amit elvártam tőle, pedig mint színészt igenis elismerem. Kristen Stewart sok fejlődött a Twilight óta, egy jobb rendezővel biztos hitelesebb lett volna a kibontakozó kapcsolat Jake és közte. Akit kiemelnék még az Ashley Green és Rachelle Lefevre. A Cullenék tényleg keveset szerepeltek.

Taylor nagyon ügyes volt, emiatt boldog vagyok, és az iránta érzett tiszteletem miatt biztos megnézem még egyszer a filmet a moziba, ha lecsillapodnak a kedélyek, de nem másért, csak miatta. (L)